E!urópában - nekem úgy tűnik - vegyes volt a helyzet. Míg Ottavian Petrucci például monopoljogot kapott Velencében a kottakiadásra a XVI. század elején, addig nem látok utalást arra, hogy a XVIII. században Breitkopf bármiféle monopoljogot kapott volna (tudomásom szerint Németországban az első szerzői jogi törvény 1791-ben lépett életbe).

Hopp Európa kisbetű a szövegben. Javítsd Jerzy!

@satie Valóban vegyes volt a helyzet, de azt írtam, hogy "legtipikusabb szabályozás", ami igaz. Így volt Angliában, Franciaországban, Itáliában, O-M monarchiában, stb.

O-M 1867-től volt, amiről írtál, és ami engem érdekel, az a elsősorban a XII. és XVIII. század első fele közti időszak. Európában a mozgótípusos nyomtatás a XV. század II. felében jelent meg, mi volt addig a másolás jogával - Perotinus, Dante - és hol, hogy alakultak a dolgok az ezt közvetlenül követő években, Leonardo, Luther, Bach.

Valamint egy dolog a *fizikai sokszorosítás* és sokkal tágabb dolog a felhasználás általában.

A zene területén elmondhatjuk, hogy ha a barokk korban ilyen kopirájt korlátozások lettek volna, akkor a zene, ilyen értelemben, ahogy ma ismerjük, nem létezne, de ezt aztán Te is egészen pontosan tudod :))

A XII.-XV. század között nem volt szerzői jog, legalábbis én eddigi olvasmányaimban nem találkoztam nyomával se. A könyvnyomtatás megjelenésével kezdtek a priviliégiumok megjelenni. Úgyhogy feltételezem, hogy ezelőtt kézzel bármit le lehetett másolni, bár ez elég nehéz munka lehetett. Azt olvastam pl., hogy Itáliában a jogot hallgató diákok a többéves képzés alatt másoltak maguknak össze pénzért kölcsönzött eredeti könyvekből fontos jogi szövegeket.

A XV-XVIII. században pedig az történt, amit már leírtam. A zene nem volt központi kérdés a szerzői jogban, mert zenei felvételt készíteni még nem lehetett, még annál is sokkal kevesebb ember olvasott kottát, mint aki ismerte a latin abc-t. Úgy tudom, hogy a kották a 19. században kezdtek érdekessé válni a szerzői jog számára. Ezelőtt plágium, meg bitorlási viták lehettek leginkább zeneszerzők közt.

A monarchiában 1867 előtt is volt szerzői jogi szabályozás kiráyi rendeletek útján.

Amit a zenéről írsz, az alapvetően a kultúra minden szegletére igaz: általában a kevésbé szigorú szellemi tulajdonjog a kultúra virágzását és technológiai innovációt eredményez, a baj az, ha már egyszer bekövetkezik ez a prosperáció, akkor az addigi újítók elkezdenek avval foglalkozni, hogy bebiztosítsák magukat.

Mindazonáltal a két dolgot nem szabad összekeverni: az, hogy gyenge szerzői jogi rezsim volt ebben a korszakban a zenére vonatkozóan ugyan valamelyest hozzájárulhatott, hogy ekkor ennyi csodálatos szerzemény született, de biztos, hgoy nem ez volt a kizárólagos vagy fő oka ennek, volt ezer más ok.

"Valamint egy dolog a *fizikai sokszorosítás* és sokkal tágabb dolog a felhasználás általában." Ez teljesen igaz, de a késő-középkori, kora-újrkoi szerzői jogban a problémák nagyrésze a másolásból adódott (A nyomda engedély nélkül újranyomta B nyomda kiadványát)

a XVIII. században a zenében még nem volt plágiumvita, az, ami a barokkban történt ezidáig egyedülálló fejlesztés meghatározó mértékben pont azért történt, mert a technológia már elég fejlett volt, ugyanakkor még nem próbálta senki monopolizálni az örökséget, szabad volt mindennemű felhasználás

ok, akkor ezt megvitattuk, megint tanultam valamit. Visszatérve arra, hogy hol kezdtük ezt, én fenntartom, hogy a "legtipikusabb szabályozás" kifejezés ide elég lesz, ha nem tetszik, adjatok hangot az elégedetlenségnek!